Elegem van a titkolózásból és az állandó hazudozásból!

Sziasztok! Egyre többen nézitek a blogomat, de nincs rendszeres olvasóm :( örülnék annak is ha kommentelnétek! Csak arra kérlek titeket hogy véleményt alkossatok! Na de megjött a 4. rész! Annyit tudok már mondani, hogy nagyjából úgy lesz, hogy hetente 2-3 részt hozok.  Ez a rész rövid lett, mert nincs sok időm.
Köszönöm annak aki  eddig véleményt mondott, és annak is aki olvassa!!

Hazafelé*



Amikor beültünk és elindultunk, megpróbáltam Vikihez úgy viszonyulni mintha szerettem volna valamit neki elmondani. Na de hát ebből lett egy ,,kis" veszekedés:
-Figyelj, én ugye tudod, hogy sosem hazudnék neked, mindent elmondok. Hát most is szeretnék valamit mondani, de először is ígérd meg, hogy nem fogsz se megharagudni, de  se megsértődni!
-Jó, ígérem, mondhatod.
-Hát mostanában kicsit furcsán viselkedsz velem, nem annyira beszélünk egymással, amikor ott aludtál nálam akkor is máshogy viselkedtél, mint ahogy szoktál. És hát ez engem kérdővé tett. Például az is, hogy mindig hívogat valaki és te mindig felveszed.
-Most bocsi hogy beleszólók pontosabban belevágok a mondanivalódba, de gondolom te is mindig minden telefon hívásodat felveszed!  -Mondta kicsit dühösen.-
-Hát jó, ez igaz, csak te mintha titkolnál előlem valamit. És ha ez így tovább megy, nem lesz jó vége. Tudod jól hogy én mindent, mindig elmondtam, akármi is legyen az! Még mindig bennem van az, hogy te már nem tartasz a legjobb barát nődnek, vagy hogy.....
-Vagy hogy..?
-Vagy hogy fiúd van.? És nekem erről nem szólsz. Ez kicsit rosszul esik.
-Hát most ezt szerintem hagyjuk jó?  -Viki egyből rávágta.-
-Vajon miért akarod ezt hagyni? Azért mert igaz?
-Nem ezt te nem értheted, majd elmondom ha itt lesz az ideje, de kérek ezt most tényleg hagyjuk. Jó?
-De ha nem fogom megtudni.. Akkor nagyon mérges leszek rád!
Mire abbahagytuk, hazaérkeztünk. Már ideje volt, nem akartam tovább folytatni a vitatkozást.
Ettem egy kicsit aztán elmentem volna fel a szobámba, de valaki csengetett. Visszamentem azt ajtóhoz, és kinyitottam ahol Viki állt. Nem értettem, hogy miért jött át, de ő ezt akarja akkor hát beengedem, bunkó nem leszek.Bejött és mondta, hogy beszélgessünk.
-Figyelj arra gondoltam, hogy nem akarlak tovább gyötörni. Elmondom, ha megígéred, hogy nem fogsz haragudni rám,de ne is akadj ki! Amit tennem kell, az fontos. Remélem megértesz.
-..Hááát. Megpróbálok nem kiakadni. De ahogy ilyen hangnemben mondtad, nem ígérhetek semmit.
-Ugye nekem van egy testvérem, Lisa. Már régóta beteg és ez valószínűleg súlyossá válhat. Nos..De ő nem itt él velem. Azt te is tudod. Arra gondoltam......hogy elmegyek meglátogatni, segítek amiben tudok. De viszont gondoltam arra is, hogy velem jöhetnél, most nincs se suli se olyan fontos program ami közbe jöhet.
-Ja persze.... A programról beszélve, biztos, hogy nincs se milyen program a jövőhét után?
Azt hittem emlékszel. De ez látom neked nem fontos. És ha most megengeded pihenek egy kicsit, holnap beszélünk majd még.
Kikísértem Vikit, aztán felmentem a szobámba. Elegem van a titkolózásból és az állandó hazudozásból!

De, annyit tudok, hogy nem engednek ki hamar a kórházból.

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt! Örülök,hogy már 217-en tekintettétek meg a blogom! És még csak nem rég kezdtem. Remélem tetszik ez a  rész...! További jó olvasást!


Hilary*

Reggel, úgy keltem fel, mintha másnapos lettem  volna...Tegnap mondhatni hogy jól el voltunk..! Viki már rég fent volt és reggelit is készített:
-Jó reggelt! -Mondta vidáman Viki.
-Neked is. -Nagy nehezen kinyögtem.
-Hoztam reggelit!
-Igen azt látom, köszi!
-Na és hova akarsz menni ma?
-Viki! Most keltem fel.. Fáradt vagyok, de valószínűleg a kórházba.. Igen mindenképp be kell mennünk oda!
-Akkor majd én elviszlek!
-Neeem! Dehogyis, majd buszozok.
-De, majd biztos hagylak egyedül mászkálni nem?! Velem jössz és kész!
-? Talán megyek, na, de most megyek akkor máris öltözni! Ha lehetne 11 órára legyél itt.
-Oké, persze.
Gyorsan felöltöztem,  még bekaptam azt az egy müzlit és már indultam is lefelé a lépcsőn, mert csengetett valaki.  -Viki volt az.-
-Na indulhatunk?
-Persze csak még felszaladok a telefonomért.
Lejöttem, bezártam az ajtót és beültünk a kocsiba.
Már elindultunk volna, mikor Vikinek megszólalt a telefonja.
Azért is nem vette fel, hogy szóljon a csengő hangja:  a One way or another. Furcsa,mert tudom a szám címét.
Végül is felvette a negyedénél, mert rászóltam. Valami fiú lehetett, mert a hangjáról fel lehetett ismerni. Kb. 5-10 perc múlva letette a telefont.
Már kezdtem aggódni, hogy oda a barátságunk, mert már jó pár napja semmit nem mond el nekem. Itt van például ez: csörög minden nap a telefonja, szinte mindig az a fiú hívogatja (gondolom én).
Na, de azt nem is mondtam, hogy megérkeztünk a kórházhoz. A recepcióra siettünk, mert Viki is velem jött. Megkérdeztük, hogy hol található Bethi. Elmentünk oda, ahol találkozni tudtunk vele. Megláttam, hogy ott sétál a folyosón és persze odarohantam hozzá.
-Szia, Bethi! -Véletlenül megijesztettem-
-Hilary?? Hogy hogy bejöttél a kórházba?
-Hát hoztam gyümölcsöt én innivalót meg persze még pár dolgot.
-Jól van köszönöm szépen, vidd be oda abba szobába légy szíves!  -Bevittem a szobába a csomagot, aztán kifele jövet láttam Vikit, megint persze telefonál. De ez most nem lényeg.
-Bethivel le ültünk egy padra, aztán beszélgetni kezdtünk.-
-Először mesélj te, hogy mi a bajod? Tudsz valamit? Mondtak már adatokat?
-Figyelj most nem akarlak megijeszteni Hilary, de nagyon rosszul voltam az éjjel, és most sem vagyok túl jól.
Miattam nem merj aggódni, meg fogok gyógyulni.
-De annyit tudok, hogy nem engednek hamar ki a kórházból.
-De hát most azért mondj valamit, ami jó ne beszéljünk ilyenről. -Mondta biztatóan Bethi-
-Jót...?  Istenem, milyen jó lenne ha jó dolgok történnének velem!
-Mi a baj? Fiúk? -Bethi-
-Óhh! Dehogy is. Csak hát ugye Viki, a legjobb barátnőm, de úgy érzem, hogy nem mond el valamit nekem. És ez nekem nagyon rosszul esik, főleg, hogy most mellettem kéne állnia ilyen helyzetben, de végül is itt van és volt mindig ha kellett valami, de most úgy érzem magam mintha nem figyelne rám. Azt nem is mondtam, hogy egy folytában hívogatja valaki.
-Jaj Hilary, tudod jól most már nem kicsi vagy,felnőttél neked is és Vikinek is van élete. Már nem vagytok olyanok mint 14 éves korotokban. De ha ez ennyire nyomaszt, akkor jobb ha beszélsz vele.

Pár perc múlva*

Na, de már jött a nővér és besegítette Bethit a szobába. Én eközben elindultam kifelé, aztán az ajtóban állt Viki. Furán nézett rám. Nem tudom miért de ez most nem izgat. Az a lényeg hogy minél előbb meggyógyuljon Bethi. Elmentünk a parkolóba beültünk és elindultunk hazafelé.

Csak vele lehet valami baj

Sziasztok, megjött a 2. rész. Bocsi, hogy nem írtam eddig, de higgyétek el nem csak a középiskola nehéz..
Remélem tetszeni fog ez a rész! Várom továbbra is a véleményeteket.

Hilary*


Bementünk a tanterembe, ahol már vártak a többiek minket. Leültem, gyorsan előpakoltam miközben bejött a tanár nő.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt tanár nő!  És mint szokott, el telt pár perc...
Felszólított a tanár nő, miközben Vikivel beszélgettem. Egy kicsit féltem, mivel szívesen osztogatja a szak tanárit. Én pedig nem szeretnék semmilyen rossz hírt hallani, hogy Hilary így Hilary úgy. De ez mindegy.
Az a lényeg hogy elkezdődött az óra és nekem kellett felelni....Szeretek tanulni és jó tanuló vagyok, de azért egy felelésnél még is leblokkolok. Tehát sokan azt hiszik, hogy stréber vagyok... Eddig nem mondtam: de mások ,,ügyetlen véleménye" rólam nem nagyon érdekel.


5 óra múlva*

Jött a második óra..Aztán a harmadik...Negyedik.
Mikor a napnak vége lett, Vikivel eldöntöttük, hogy elmegyünk egy kicsit shoppingolni. Bementem a kedvenc üzletembe, és keresni kezdtem magamnak valamit, ami jól áll. De aztán vége lett a vásárolgatásnak, mert megcsörrent a telefonom.Meglepődtem, mert a szomszédunk hívott..Rémülten néztem Vikire, miközben ő a ruhákat fizette. Aztán elmondta Anne a ,,bajt". Annyit mondott, hogy siessek haza, utána menjek át hozzá, mert elmegyünk itthonról.
Úgy tettem. Vikitől elbúcsúztam, aztán siettem haza. Már 6 óra körül járt az idő.


Otthon*

Gyorsan átöltöztem, aztán úgy tettem, ahogy Anne mondta. Már indultam volna át hozzá,
 de ő már kint volt a kocsinál. Beültem és elindultunk. Kb. 20 perc alatt odaértünk....a kórházba, kezdtem aggódni, mert belegondoltam, hogy amikor hazaértem Bethi nem volt otthon..? És lehet, hogy vele van valami baj?... Igen, megbizonyosodtam arról, hogy csak vele lehet valami baj. Elkezdtem volna pityeregni, de Anne megnyugtatott nagy nehezen.
Elmentünk a recepcióra, megkérdeztük a nővért, hogy látogatható-e a beteg.
Sajnos nem tudtuk meglátogatni, de híreket már kaptunk: valószínűleg, nagy beteg a nagyi.... És itt kapott el az a  szív roham, amit soha életemben nem szerettem volna, hogy előforduljon. Még pedig az, hogy Bethivel valami történjen..Aztán haza hozott Anne.

Másnap reggel*
Lehetett valami fejem,mert a telefon csörgésére ébredtem. Viki hívott, hogy találkozzunk náluk. Gyorsan felöltöztem, reggeliztem és már indultam is hozzá. Ő már ott volt a konyhában,de miután odaértem már mentünk is fel a szobába.
-Olyan furcsa vagy ma Hilary!
-Hát van miért...
-Hát akkor megkérdezhetem, hogy miért?
Aztán elmondtam neki az egészet, az elejétől a végéig, miközben könnybe lábadt a szemem. Próbálta elterelni a figyelmemet, de hát nem nagyon sikerült. Végül is 30 perc múlva elvitt egy étterembe, ahol a kedvencemet kértem. Aztán elindultunk haza.
Teljesen kiborultan, fáradtan érkeztünk meg. Viki azt ajánlotta, hogy átjön és nálunk alszik. Hát alig mondtam ki, hogy rendben már ott voltak a kezében a dolgai. Aztán átmentünk hozzánk. Megvacsoráztunk, megfürödtünk....Azután pedig bekapcsolta a tv-t.
-Milyen filmet nézzünk?
-Hát mondjuk.... -Épp alig, hogy kimondtam volna a film címét ő már a zene csatornára kapcsolta amit nem szeretek, mert általában One Direction számokat játszanak. De hát neki meg kell mindenféleképpen hallgatnia!
Aztán elkezdett énekelni..Szörnyű volt higgyétek el! Valahogy, és ez különös volt, kezdtem ön akaratlanul én is énekelni... Na már csak ez kellett. Viki meghallotta, hogy énekelem; azt hiszem a One Thing-ot?!
Ráütöttem a számra és elkezdtünk nevetni mindketten. Végül is jól telt el az este.

Necsináld már Hilary! Jönnöd kell.

Sziasztok! Nemrég kezdtem:Stefi, ez még csak az első rész,de attól szeretnénk ha minél többen olvasnátok! Várjuk majd a véleményeteket, reméljük tetszeni fog :D Ui.: Ha szeretnétek hosszabb részeket, kommenteljetek!



Hilary Duff vagyok 19 éves.Mindenki Hilarynak szólít. Hát rólam csak annyi, hogy a nagymamám azaz csak Bethinek hívom, vele élek Szegeden lassan 13 éves korom óta, mert a szüleim nagyon sokat veszekedtek így minden este erre aludtam el. Meguntam így elköltöztem Bethihez. Mivel özvegy így nincs nagypapám ezért eleve én gondoskodok róla. A szüleim a költözésem után rögtön el is váltak mert állítólag csak miattam voltak idáig együtt  de ha nem illesz össze a társaddal akkor nincs mese ott külön kell menni, nem lehet kényszerből együtt maradni! Én még nem találtam meg az igazit. De már jártam  1 évet egyik osztálytársammal de megcsalt egyik ellenségemmel. De ez mindegy. És még a stílusomról: hogy imádom a tornacipőt és szeretem a sminket. A barátnőm imád sminkelni. Hát művészeti szakra járok azaz divat tervező féleség lennék. Már voltam gyakornokin is, barát nőm szintén, azaz Victoria Justice akit csak Vikinek szólítunk, akit 2 éves korom óta ismerek. Szinte már testvéreknek számítunk, mindig ott vagyunk egymásnak ha kell.
Hát a mai nap különösen rosszul indult mint a többi, mert mivel november közepe van szakadt a hó. És én mindig kocsival megyek mert Szegeden egy művész szak van ami a város szélén van mondhatni és én meg valahol középen lakom és őszintén megvalva nem szeretek ilyenkor vezetni mert csúszik az út. Mihelyt szálltam volna  be az autóba jött egy SMS Vikitől:
,,Szia Hilary elviszlek, gyere ki az utca elejére!
                                                                                                                                          Puszi Viki" 
– Csak egy mély meg könnyebbült sóhajt vettem majd bezártam a kocsit és elkezdtem sétálni az utcán.
– Mikor odaértem már ott állt és várt rám, majd ideges és fáradt tekintetéből ítéltem meg, hogy épp lecseszni készül de mivel tegnap éjszakázott egy One Direction koncert miatt így láttam rajta, hogy ki van bukva de ott volt az az önelégült mosoly ami azt takarta, hogy van rá jegye.  Engem kicsit se izgat az 1D nincs semmi bajom velük, de nekem nem szimpatikusak.
-Hol a fenében voltál kb. 3 perc alatt ide kellet volna érned, de már 5 perce várok rád! – Türelmetlenül csapta rám a kocsi ajtaját. Mielőtt még jobban leordította volna a fejemet mondtam neki én is felemelve a hangom:
-Jól van, hogy fáradt vagy de hát ne rajtam töltsd ki a mérged! Mellesleg inkább örülnöd kellene mert megvan a jegyed a koncertre! –Mondtam kissé ingerülten.
-Jó bocsi és igazad van, de nem kaptam jegyet. –Egy csöppnyi szomorúság se volt a hangjában -De helyette megyek a turné után! –Üvöltött és sikítozott majd egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra(?) A vérem megállt ahogy a lélegzetem is.
- Hogy mi van? Ez hülyeség! Nem mehetsz egyedül!!! És ha valami bajod lesz? –Játszottam az aggódó anyát.
- Igen jól hallottad és ezért jössz velem Londonba majd New-Yorkba és Americaba végül és sajnos utána haza. – Szomorúan mondta a mondat véget de én jó barát módjára jobban elszomorítottam, hogy én nem megyek.
- Nem én … én soha nem megyek el egy One Direction koncertre! –Erőszakoskodtam majd rögtön ki is szálltam mert megérkeztünk.
Berontottam a terembe majd az első adandó helyre le is dobtam a cuccom és szaladtam volna ki, hogy Vikivel ne találkozzak de pont neki sikerült mennem. Rögtön megfogta a kezem és behúzott a mosdóba.
- De miért? Ne csináld már Hilary! Jönnöd kell –könyörgött - tök jó lenne meg néznénk külföldet meg találkoznánk az 1D-vel!!!- Erre egy hatalmas sikítás jött ki belőle amire egy „szájrácsapással ’’ reagáltam.
- Nem mert nekem még itt van Bethi és ha (elmegyek) vagyis csak ha elmennék akkor mi lenne vele? –Kérdeztem felháborodva majd elindultam a terem felé mivel jött a tanár.